Vándor Erzsébet

Mindenek előtt fontosnak tartom leszögezni: itt Magyarországon is az emberek alapvetően ugyanolyanok, mint bárhol másutt a világon, egész egyszerűen boldogok szeretnének lenni. Tudatosan vagy tudattalanul, de az ember errefelé is keresi önmagát. Így volt ez az elmúlt rendszerben is, azonban a rendszerváltás óta ezen a téren is kinyílt a világ. Hiánypótlásként szinte ömlött be az országba a sok gondolat könyv, folyóirat, film, tanfolyamok stb. formájában. Az igény óriási volt, s hamarosan azon kaptam magam, hogy fullasztóan nagy a kínálat, szelektálni kéne. De hogyan?! Ilyen hangulatban találkoztam a Gyakorlati Filozófia Iskolája felirattal. A filozófia szó számomra eddig tekintélyes és tudományos volt. Itt pedig azt olvasom: a bölcsesség szeretete, s mindez a gyakorlatban: a bölcs cselekedet. Ha ez nem hozza el a boldogságot, akkor mi? Eddig is foglalkoztam a témával, de azt vettem észre, hogy hiába a sok szép és elfogadható gondolat, a mindennapi életem nem sokat változik. Vagyis a gyakorlatba való átültetésükhöz nem sok segítséget találtam.

Az hamar kiderült, hogy ez nem egy olyan tanfolyam, vagy iskola, amit elvégzek, befejezek, és mindent tudok. Az is világossá vált, hogy ennek a tudásnak a valódi iskolája a tapasztalatok, megfigyelések révén, a kapun kívül található. Ezt abbahagyni lehet, befejezni nem!

Nagyon megragadott az elv: „Ne fogadd el, de ne is utasítsd el! Figyeld meg! Tapasztald meg!”

Hétről-hétre hallgatjuk a nagy gondolkodók és bölcsek idézeteit, mi magunk hozzátesszük saját megfigyeléseinket, kérdéseinket. Olykor idézgetjük első vendégünk Mr. Brian McGeough emlékezetes előadásának szavait, s kitartóan küzdünk feledékenységünk és szokásaink ellen.

Továbbra is lépten-nyomon figyelünk a figyelemre, a mindig jelenlétre, a gondolat, a szeretet erejére, a törvényekre, s azt is megtanultuk, hogy a hal nem tudja, hogy vizes s még sok-sok tápláló morzsát csipegetünk az Önmagunk felé vezető úton, miközben talán már tudjuk: nincs is út…