Marton Dani

szeretet:

„A szeretet valójában sokkal több annál, amit a hétköznapokban annak hívunk. Érdekes volt megfigyelni, hogy amikor más emberekkel találkozunk, az első (pozitív vagy épp előítéletes) gondolat előtt a szeretet jelenik meg. Az, hogy meddig vagyunk képesek ebben az állapotban maradni azon múlik, hogy elménk milyen gyorsan kezdi el ismét dobálni nekünk a gondolatokat.”

boldogság:

„Nagyon fontos volt rájönnöm, mi a boldogság, az öröm és az élvezetek közt a különbség. Az élvezetektől, az érzéki örömökből fakadó öröm csak időleges lehet, hiszen egy külső feltételhez van kötve. Úgy tapasztaltam, hogy a valódi boldogsághoz mindössze jelenlétre van csak szükségem. Az, hogy jelen vagyok-e pedig csak rajtam múlik.”

bölcsesség:

„A hétköznapi életben az emberek a bölcsességet egyfajta tudással asszociálják. Számomra a bölcs ember az, aki egy helyzetben helyesen tud dönteni és cselekedni. Ez alapvetően a helyes és helytelen dolgok megkülönböztetésén múlik. Az ilyesfajta megkülönböztetéshez elengedhetetlen a jelenlét. Nem véletlen, hogy a nagy mesterek, legyenek keletiek vagy nyugatiak, kortársak vagy épp kétezer évvel ezelőttiek, a jelenlét fontosságát hangsúlyozzák.”

jelenlét:

„A jelenlét gyakorlása szerintem a legfontosabb minden nagy hagyományban. Anélkül, hogy valamilyen szinten jelen lennénk semmiféle hétköznapi cselekvést sem lennénk képesek véghez vinni. Sőt, úgy tapasztaltam, minél inkább jelen vagyok, képességeim annál jobbá válnak, lehetőségeim kitágulnak, sőt még a bennem és másokban megjelenő érzelmi viharokat is képes vagyok a lehető legjobban kezelni.”

ego:

„Az ego az a maszk, ami elfedi előlem azt, aki valójában vagyok. Az ego annak a (hamis) érzete, hogy mindentől különálló egyén vagyok. A hétköznapi életben persze kénytelenek vagyunk szerepeket játszani és ez rendjén is van így addig, amíg ezeket a szerepeket össze nem keverjük önmagunkkal. Érdekes élmény észrevenni, hogy amikor valóban boldogok vagyunk vagy teljes figyelemmel végzünk valamit, eltűnik az én, az ego.”

Önvaló:

„Az Önvalót az Upanisádok sokkal gyönyörűbben írják le, mint ahogy én valaha is képes lennék, de annyit azért kiemelnék: az Önvalót nem tudjuk jellemezni, mert túl van azon, amit szavakkal kifejezhetnénk. A jó hír az viszont, hogy az Önvaló lehetünk, sőt az Önvaló vagyunk most is. Csak épp nem veszünk róla tudomást, nem fogjuk ezt fel.”

szépség:

„A szépség valójában ott van mindenben, csak épp nem vesszük észre. Mert rohanunk és agyalunk. Nem vagyunk jelen. Amikor egy pillanatra megállok, lehetőséget adok magamnak, hogy felfogjam és értékeljem a szépség jelenlétét egy virágban, egy kőben vagy akár egy darab papírban, ami a földön hever.”

helyes cselekedet:

„Nagyon nehéz a helyes fogalmáról nem szubjektíven beszélni. A helytelenről viszont sokkal könnyebb. Észrevettem, hogy egy élethelyzetre adott válaszreakcióm „helyessége” valójában azon múlik mennyire vagyok jelen. Ha hagyom, hogy az érzelmeim, az elmém tartalma átvegyék az irányítást és nem vagyok jelen, nos hajlamosabb vagyok úgy cselekedni, amit később helytelennek ítélek.”

igazság:

„A valóság fogalma nélkül nem tudjuk definiálni az igazságot sem. A valóság az, ami van. Ha tévelygek, elsodornak az érzelmek, vagy gondolatok, nem vagyok képes felfogni azt, ami van, úgy ahogy van. Amikor viszont jelen vagyok egészen más a helyzet. Habár a valóság túl hatalmas ahhoz, hogy korlátolt szavaimmal kifejezzem, mégis azt hívnám igazságnak, amikor a legteljesebben szavakba tudom önteni azt, ami van.”

szülőnek lenni:

„Nos, még nem vagyok szülő. Viszont gyerek már voltam. Szerintem a szülőség szerepe elsősorban az, hogy a példájával tanít. Mondhat a szülő bármit, ha Ő sem aszerint viselkedik, véleményem szerint a gyermek sem fog. A szülő viszont rendelkezik valamivel, amivel a gyermek nem: több tucat év tapasztalatával, hogy Ő már „túlélte” azt a helyzetet, amivel a gyermek épp küzd. Ezzel segítheti gyermekét.”

az iskola tanítási módszere:

„A legfontosabb felismerés számomra az volt, hogy a mellettem ülő hallgatók milyen hatalmas bölcsességeket mondtak. Volt köztük villanyszerelő, óvónő és topmenedzser is. Ezt az tette lehetővé, hogy az iskola módszere valójában nem az információ letuszkolásán alapul, amit olyan sok helyről már megszokhattunk. Az előadó minket kérdez. És ha a hallgatókban elég jelenlét van, megtörténik a csoda és olyan bölcsességeket mondanak, mint bármelyik nagy guru vagy klasszikus filozófus.”