Varga Ágnes

A Gyakorlati Filozófia Iskolájába másfél éve jöttem el először. Éppen a diplomámon dolgoztam, filozófiai témában. Úgy gondoltam csak segíthet ha több előadót hallgatok meg.

A Fővárosi Könyvtárban már többször találtam egy szórólapot, ami a Gyakorlati Filozófia Iskolájáról szól. 2003. szeptembere óta néztem gyanakodva erre a papírlapra. 2004. szeptemberében döntöttem: elmegyek! Annyira megnyerte a tetszésemet, hogy úgy éreztem: tartós hétfő esti elfoglaltságom akadt. Az első szemeszter elvégzése után jelentkeztem, hogy segítsek két kezdő csoport indulásában. Láttam, amint ők is csoporttá kovácsolódnak, ahogyan velünk is történt.

Remek barátokra találtam mindegyik korosztályból. Amikor két szemeszter között szünet van, akkor is szervezünk találkozókat a csoportunkkal. Mert hiányzunk egymásnak,  és egy héten egyszer megbeszéljük a tapasztalatainkat.

Sok mindenben változott a felfogásom. El tudom fogadni az iskola alaptételeit és be  tudom építeni a mindennapjaimba. Minden itt tanult gondolatot kipróbálok és döntök róla: tudom-e alkalmazni vagy sem. A barátaimnak is szoktam mesélni azokról a témákról, amelyekről mi is beszélünk a csoportban.

De talán a legpozitívabb élményem az volt, hogy Anyukámat is elhoztam ide. Ő a Szülőség Iskolájába járt. Úgy érezte, 42 évesen már nem sok újdonságot mondanak neki a gyereknevelésről. Hiszen két lány és egy fiú után már mindennel volt dolga, de elismerte, hogy tévedett. Nagyon sok új dolgot tanult itt és sok olyan dolgot mondtak ki a csoportban, amit eddig is érzett de nem foglalt szavakba.

Remélem, hogy majd a családom többi tagját is ráveszem majd idővel, hogy csatlakozzon hozzánk, hiszen ez az iskola egy olyan hely, ahol mindenki tanulhat újat.

Nem csoda hát, hogy szeretünk ide járni, hiszen ez vár ránk minden alkalommal, és az őszinte, szívből jövő hozzászólások mindig vissza-visszatérnek emlékezetünkbe. És ez most sem volt másképp.

Valóban, finom a jó a társaság. Az itt elhangzott szavak egyre közelebb visznek minket ahhoz, hogy megtanuljunk a jelenben élni, szabadon, mindenféle ragaszkodás nélkül. Nagy ajándék ez mindnyájunknak, s a hála szava most is eljutott a tanítókhoz, és mindazokhoz is, akik szabad idejüket angol nyelvű szövegek magyarra fordításával töltötték, hogy ezek a tanítások eljussanak abba az általános iskolába, ahol bevezették a gondolkodó órát.