Kiss Dóra Eszter

Én egy magamban merengő ember voltam, amíg nem találkoztam ezzel a filozófia körrel.

Részletesebben: Amikor túlságosan összegabalyodtak az élet fonalai bennem és körülöttem, elkezdtem egy kicsit “figyelni”. Figyeltem, hogy mitől lesz valami bonyolult, kellenek-e bonyodalmak, jobb-e az egyszerűség, hogyan is lehetne ez az egész egyszerűbb, egyszerű, harmónikus. Sok mindent találtam ezen az “ébren járt” úton, sok értékeset olvastam is… de nem találkoztam a környezetemben élő embereknél hasonló érdeklődéssel és életformával, így a hirtelen jött “kigubancolódás” utáni szabadságomban egyszerre éreztem magam otthonosan és idegenként a Világban. Ez a jelenség okozott némi újabb gomolyt  (bonyodalmat) …Aztán jött ez az Iskola.

Mindazok, amelyek eddig elhangzottak a bevezető tanfolyamon, számomra nem szolgáltak sok tartalmi újdonsággal. Többnyire én is ezekre az alapvető, egyszerű igazságokra bukkantam a felismerések során, talán más megfogalmazásban. Nagy ajándék azonban az érzés, hogy nem vagyok egyedül ebben a keresésben, hogy ma is élő hús-vér emberek teszik föl és válaszolják meg az örök kérdéseket.

Talán furcsán hangzik, de én már majdnem elhittem, hogy nincs élet az érvényesülési kényszeren, az önfenntartáson, a hónalj szőrtelenítésen és a sztárpletykákon túl, és valóban komoly baj van velem. Mindig is különcnek éreztem magam, amiért a természetem folyton a gondolataimba űz, és kívülállóságomat ezek letisztulása sem szüntette meg.

A felismerések megosztásának lehetősége és az Iskola által képviselt magasrendű eszmék viszont elmossák a választóvonalat köztem és a Világ között. Így az egész ismét gömbölyű.