Marton Dani

Már néhány éve az iskola tagja voltam, amikor felkértek arra, hogy tolmácsoljak egy tanfolyamon, amint egy angol anyanyelvű ember tartott. Nagyon koncentráltam, egyrészről, mert az előadó gyorsan beszélt, és az akcentusát is nehezen értettem, másrészről pedig azért, mert a lehető legjobb teljesítményt akartam nyújtani, mert megtiszteltetésnek éreztem, hogy a tanfolyam szervezői engem választottak, egy hivatásos tolmács helyett.

Miközben tolmácsoltam, egy különleges rendezvény zajlott az Andrássy úton, az ablakunktól nem több, mint öt méterre, több száz motoros robogott el, valamilyen felvonulást tartottak. Mikor kimentünk az előadás közti szünetre, a többiek megdicsértek, hogy szerencse, hogy legalább én hallottam az előadót, mert ők szinte semmit sem hallottak a motorosoktól. Erre visszakérdeztem: milyen motorosoktól?

Olyannyira figyeltem arra, hogy az előadó szavait pontosan megértsem és a legmegfelelőbben adjam át a saját nyelvemen, hogy a motoros felvonulásról egyáltalán nem vettem tudomást.