Adams Éva

Waterperrybe utazom, egy hetes bentlakásos közös tanulásra. Már a repülőn ülök, ablaknál, mellettem bal oldalt egy fiatal pilóta szundikál. Én már kialudtam magam, kinézek az ablakon, amit szinte teljesen betölt a szárny és megragadja figyelmem a felirat, ami kb. annyit tesz, ne lépj ki a jelölt területről. Így, minden írásjel nélkül, egyszerűen, világosan.

Eddig még sosem gondoltam rá, hogy a repülő szárnyán járkálni kell bizonyos feladatok elvégzése érdekében. És van egy kis sárga izé is ott, bele lehet akasztani egy biztonsági karabinert. Gondolom én… de persze fogalmam sincs, mire való.

Az életünk tele van feladatokkal, amiket el kell végeznünk. Vagy mert elvállaltuk, vagy mert egyszerűen mi vagyunk csak ott, akik észrevettük a tennivalót, vagy mert mi vagyunk képesek rá. Ez most mindegy is, vannak feladatok, tennünk kell, csinálni kell, az életünk tevékeny, cselekszünk, amíg lélegzünk.
A munka során összekapcsolódunk. Van, aki teszi, van, aki fogadja. Az egyik oldalra pont akkora szükség van, mint a másikra. Egymás nélkül semmit sem érnek. Ha az, aki épp ad, figyelmes, tiszta és világos (Ne lépj ki a jelölt területről), a másik, aki ezt fogadja, figyelmes és nem teszi hozzá, hogy ő tudja, hogy van ott még további öt centi, tiszta értelemmel fogadja az utasítást, akkor mindketten ugyanabból az indíttatásból cselekednek és megvalósul az egymás iránti tiszteletben a szolgálat.

A cselekvés – a gondolkodás is – képes felzaklatni, összekavarni a dolgokat, az érzelmeinket. Ugyanakkor meg is tisztíthat, felszabadíthat a gyötrő gondolatok alól, kiemelhet az érzelmi hullámvölgyekből. Mivel mindig cselekszünk, érdemes szem előtt tartani, hogy valójában ez utóbbi minden cselekedet célja.

A gondolatok forrásául a Mr. McLaren beszédeiből összeállított The Power of Service – A szolgálat ereje című kis könyv áll, ezekkel a gondolatokkal időztünk a hétvégi bentlakásos közös tanuláson és ez lesz a magja az előttem álló egy hétnek is. Legyen minden cselekedet szolgálat, mert valamit úgyis szolgálnak, ha nem vagyunk rá éberek, akkor is. Szerencsére vannak előttünk jó példák. Mindenütt.

Szeretettel

Adams Éva