fbpx
Cinege megküzd a siklóval, cinege támadóállásban

Dráma és perspektíva

Marton Dániel írása

1, Dráma

Fészket raktak a madarak egy erdőszéli ház használaton kívüli parapetében. Egy délután vettem észre őket, amikor a szülők serényen hordák a különböző bogarakat meg kukacokat a kicsiknek. Nagy volt a csivitelés, amikor megérkeztek és volt egy természetes ritmusa a tevékenységüknek. Apamadár berepül, csivitelés, harmincig számolok, kiröppen. Egy tizedmásodperc, hogy csináljak vagy fél tucat fényképet, aminek a nagy részét elrontom és később letörlöm. Utána azon gondolkodom, milyen temérdek mennyiségű bogártól szabadítja meg az anyatermészetet ez a két apró teremtés. Egy perc, megjelenik anyamadár, csivitelés, harmincig számolok… ez így ment egy darabig.

Cinege bogárral a csőrében
Cinege röppen és árnyékot vet
Cinegék a parapetben

A kertben jó pár másik látszólag odaszokott madár bóklászik, az egyik a ház melletti járdán megpróbál feltörni egy csigát úgy, hogy hozzácsapkodja azt. Egyszer-egyszer megjelenik egy kiskutya a környékről, pisil valahol, továbbszalad és átbújik a hiányos kerítésen. Felhők úszkálnak az égen.

 

* * *

 

Aznap este egy sikló tekereg az ereszen. Elég szerencsétlen, mindig lecsúszik, de kitartó.

 

* * *

 

Másnap reggel kimegyek a kávémmal, nálam van a fényképezőgép. Tegnap elég képet csináltam a madárkákról (addigra azt is tudom, állítólag cinegék), így most más modellt keresnék, de valami megváltozott. Ott van mindkét szülő, odaröppennek a bejárathoz, benéznek, sietve elröppennek a legközelebbi fához. Várnak, majd többé-kevésbé ugyanez ismétlődik kisebb variációkkal. Sehol egy bogár, sehol a csivitelés, sehol a ritmus… Először azt hittem, most fognak kirepülni a kicsik (habár kertesházban nőttem fel, úgy tűnik egy fényképezőgépre volt szükségem, hogy megtanuljam látni azt, odafigyelni arra, ami amúgy is ott van körülöttem, de ez egy másik történet). Izgatottan beállítom a gépet, hogy elkaphassam a nagy pillanatot. Objektívcsere, megfelelő ISO érték, automata záridő és várok, mint egy vadász a lesen, ahogy tegnap.

Cinegék a falon meghazudtolják a gravitációt
Cinege röppen a parapetben lévő fészkéhez

Egyszer csak megjelenik a sikló! Ki akar kúszni a fészekből! A törékeny madárkák pedig harciasan próbálják bent tartani! Hol ketten is fenyegetik, hol csak az egyikük „tartja a frontot”, hihetetlen bátorsággal szállva szembe a nála jóval nagyobb ragadozóval.

Tehát ezért tűnt el a csivitelés, ezért nem érkezett új bogárszállítmány, ezért volt olyan furcsán zavart a szülők viselkedése! A hüllő újra és újra próbál kiszökni a családi fészekből, de az egyik madárka újra és újra nekimegy és visszakergeti.

Teljesen lesokkolt az eset. A csúszómászó beszökhetett egy óvatlan pillanatban és megölte a piciket. Mekkora tragédia lehet ez a madárkáknak! Milyen érzés lehet egy bogáruzsonnával szállni hazafelé a kicsikhez, majd egy pillanat alatt rádöbbenni, hogy elveszítettél mindent, ami fontos!

Cinege megküzd a siklóval
Cinege megküzd a siklóval, cinege támadóállásban
Cinege megküzd a siklóval
Cinege megküzd a siklóval

2, Perspektíva

Aztán szétnézek a kertben. A többi madár ugyanúgy teszi a dolgát, mint eddig. Pár felhő úszkál az égen, de gyönyörű a napsütés. A ház egy apró csücskében, a parapetben életre szóló dráma uralkodik, de a kertben megy tovább az élet, mintha minden a legnagyobb rendben lenne.

Ha egy kicsivel nagyobbra vesszük a léptéket, a környéken is mindenki ugyanúgy éli az életét, sőt nem is tud róla, mi történik a fészekben.

Mindannyian átélünk kisebb-nagyobb krízishelyzeteket, akár komolyabb gondokat is, a drámát. Mégis, ha más perspektívából nézzük a dolgokat, az egyéni tragédiáink egyre inkább eltörpülnek. Mit jelent egy madárcsalád gondja egy falu, egy ország, a Földbolygó léptékével nézve? Minél távolabbról tekintünk a problémára, annál kisebbnek tűnik. Micsoda porszemek vagyunk a galaxisban!

A másik perspektíva az idő. Ami ma nagy gond és feszültség, egy hét múlva már lehet, csak egy emlék, egy évtized múlva lehet az sem. Mindez persze nem azt jelenti, hogy elbagatellizálnánk a problémákat, de bizonyos helyzetben sokat segít, ha emlékezünk erre és felül tudunk kerekedni a gondjainkon.

A happy end, vagy inkább silver lining, már ha lehet így nevezni az, hogy pár órával később, amikor megint láttam őket, a szülőmadárkák serényen hordták a bogarakat ismét. Megvolt a ritmus ismét, beröppen, csivitelés és kiröppen. Persze hallhatóan kevesebb fióka volt benn. Talán három. Nem tudom mennyit ehetett meg a sikló, sőt azt sem, miért hagyhatott meg párat. A természet nagyon agyafúrt módon működik, sokszor útjai kifürkészhetetlenek, de ez egy másik történet.

Oszd meg: