Több a világ, mint amit képes vagyok látni belőle. Ebben gyerekkorom óta teljesen bizonyos vagyok, de ennek a bizonyosságnak a lényegéhez csak viszonylag későn, fiatal felnőttként kerültem közelebb. Pedig anyai nagyanyámmal menni kellett templomba vasárnap délelőtt a nyári szünetben, amit vele töltöttem vidéken, de nekem a vallás nem nyitott ajtót a lényegre, megmaradt az imák, énekek és váratlan helyen felállások és letérdelések formavilágában a misén. Az iskolai filozófiaoktatással hasonlóan jártam, az ontológia nem volt tananyag, vagy nem hallottam meg, hogy az.
Nem voltam elégedetlen és nem kutattam lázasan, hogy ki is vagyok én valójában. Biztos voltam benne, hogy nem annyi, ami látszik és abban is, hogy ez mindenki másra is igaz. Magyarázatot ennek a kétség nélküli tudásnak a mivoltáról nem tudtam adni, ezért kerültem az erről való beszélgetést. Szabad időmben olyan dolgokkal foglalkoztam mindig – ezt csak ma fogalmazom így –, amik teljes elmélyülést tettek lehetővé. Varrtam, hímeztem, olvastam, táncoltam. Teljes odaadással.
2007-ben találkoztam az Iskolával és lassan minden megváltozott. A hozott bizonyosság megértéssel igaz tudássá nemesült és azóta botorkálásom a világban kaland, játék, lehetőség a helyzetek meghaladására.
2010 óta gyakorlom az előadói szerepet, van egy haladó csoportom, akikkel 2019 szeptemberben már a 6. évet kezdjük együtt és nagy örömömre – ugyancsak 2019 szeptemberben – visszatérek a bevezető tanfolyami szinthez is az online kurzus keretében.
Szeretettel várok mindenkit, aki bizonyos, aki nem az, aki keres, aki tud vagy tudni vél, minden nyitott szívű türelmest és türelmetlent, értékes estéink lesznek együtt a virtuális osztályteremben!