Hírek, események
<<

2017 - november

>>
Ke Sze Cs Szo Va
    1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30      

ABK - Jóga és filozófia

2017. október 7-én szombaton 16 órától 18 óráig

  • [2017.10.07]
  •  

Szülőség Iskolája

2017. szeptember 14-től 8 héten át a boldog, kiegyensúlyozott gyermekkor és szülőség megalapozására

  • [2017.09.14]
  •  

2017. őszi szemeszter - Bevezető tanfolyam

2017. évi őszi szemeszter bevezető tanfolyamának kezdő időpontjai: 2017. szeptember 12. kedd 18 órától 21 óráig és 2017. szeptember 16. szombat 9 órától 12 óráig

  • [2017.09.12]
  •  
A- A+

Hallgatói tapasztalatok

Marton Dani:

Kértétek, hogy írjam meg azt a bizonyos motoros élményt :D, nos itt van:

"Már néhány éve az iskola tagja voltam, amikor felkértek arra, hogy tolmácsoljak egy tanfolyamon, amint egy angol anyanyelvű ember tartott. Nagyon koncentráltam, egyrészről, mert az előadó gyorsan beszélt, és az akcentusát is nehezen értettem, másrészről pedig azért, mert a lehető legjobb teljesítményt akartam nyújtani, mert megtiszteltetésnek éreztem, hogy a tanfolyam szervezői engem választottak, egy hivatásos tolmács helyett.
Miközben tolmácsoltam, egy különleges rendezvény zajlott az Andrásssy úton, az ablakunktól nem több, mint öt méterre, többszáz motoros robogott el, valamilyen felvonulást tartottak. Mikor kimentünk az előadás közti szünetre, a többiek megdicsértek, hogy szerencse, hogy legalább én hallottam az előadót, mert ők szinte semmit sem hallottak a motorosoktól. Erre visszakérdeztem: milyen motorosoktól?
Olyannyira figyeltem arra, hogy az előadó szavait pontosan megértsem és a legmegfelelőbben adjam át a saját nyelvemen, hogy a motorosfelvonulásról egyáltalán nem vettem tudomást."

Száz Csilla:

Miért is jöttünk ma ide? Mi hozott ma ide minket?    -  hangzottak el ezek a  kérdések a Filozófia Gyakorlati Iskola 2010. év szemeszterzáró összejövetelén, ahol az Iskola minden csoportjából voltak résztvevők. E jó társaság tagjai jókedvet, mosolyt és őszinteséget, valamint sok szeretettel készített finomságot hoztak magukkal a brancsra.

Nem csoda hát, hogy szeretünk ide járni, hiszen ez vár ránk minden alkalommal, és az őszinte, szívből jövő hozzászólások mindig vissza-visszatérnek emlékezetünkbe. És ez most sem volt másképp.
Valóban, finom a jó a társaság. Az itt elhangzott szavak egyre közelebb visznek minket ahhoz, hogy megtanuljunk, a jelenben élni, szabadon, mindenféle ragaszkodások nélkül. Nagy ajándék ez mindnyájunknak, s a hála szava, most is eljutott a tanítókhoz, és mindazokhoz is, akik szabad idejüket angol nyelvű szövegek magyarra fordításával töltötték, hogy ezek a tanítások eljussanak abba az általános iskolába, ahol bevezették a gondolkodó órát.

 

Adorjáni Réka:

Életutam közepén rengeteg kérdés merült fel bennem.
Ezekre, a kérdésekre a Filozófia Gyakorlati Iskolában kaptam végre elfogadható választ és hétköznapi gyakorlatokat hozzá! KÖSZÖNÖM!
 

Kalászi Adrián, egy fiatal apuka:
 
Azt már tudtam, hogy a filozófia létezik, ugyanis gimnáziumi tantárgyként tanították. Megtudhattuk, hogy a görög- és az európai filozófusok mikor, mit mondtak, dióhéjban, kronologikus sorrendben. Nem volt semmilyen kapcsolódási pont az adatok, lexikális információk és köztem. 26 éves koromban, két éve, jelentkeztem a Gyakorlati Filozófia Iskolába. Emlékszem az első órára. Arra számítottam, hogy egy előadást fogok hallani az elsőként következő témában. De, nem ez történt. Az előadó nem zúdította ránk az információkat, mégis megfogott, ahogy a kimondatlan, eddig csak bennem bujkáló igazságokra, akár néhány tőmondattal rávilágított.
 
Később megismertem a csoportból a többieket is. A diákok mindenféle társadalmi rétegből érkeztek, de közös pont volt a filozófia iránti érdeklődés. Örültem neki, mert eddig a barátaim korombeliek voltak. Kollegáim is, akikkel nap, mint nap találkozom, hasonló háttérrel rendelkeznek, mint én. Az Iskolában a most érettségi előtt állóktól, a nagyszüleink korosztályáig sokféle embernek hallhattam hozzászólásait, ezáltal egy kicsit betekinthettem az életükbe, mindennapi örömeikbe, problémáikba is.
 
Nagy szeretettel gondolok Mr Fitzpatrick-re és családjára, akik társaimmal együtt 2005-ben vendégül láttak otthonukban, amikor az írországi testvériskola meghívására Dublinba érkeztünk, az ifjúsági napra.
 
Az utolsó félévben már éreztem, kicsírázott bennem valami. Kicsit másképp kezdem látni a dolgokat. Régen hajlamos voltam túlságosan “pörögni” mert azt hittem, hogy akkor lehetünk igazán eredményesek, és az elért eredményeinktől boldogok. Azóta megértettem, hogy miért boldogság a most-ban élni.
 
Már sokszor ráébredek napközben, a teendőimet végezve, ha nem vagyok jelen. Kevésbé ragadnak el az indulatok, mert kevésbé azonosulok a kiváltó okokkal. A körbe-körbejáró ábrándozások helyett, amelyekre régebben hajlamos voltam, gyakran sikerül az „itt és most” evilági szépségeit, színeit, illatait, fényeit észrevenni.
 
 
Fehér Klári:
 
Tapasztalataim a Filozófia Gyakorlati Iskolájával kapcsolatban
 
Olyan szerencsés vagyok, hogy az Iskola magyarországi indulásakor már jelen lehettem és beiratkozhattam az első szemeszterbe. Életemnek egy nehéz periódusa volt ez és ezért is nagy érdeklődéssel vártam, mit is jelenthet ez az elnevezés, "gyakorlati filozófia", hiszen addig ezt a két szót inkább ellentétesnek hittem.
 
Mindig is érdekelt a filozófia, régebben foglalkoztam is vele, de eddig egy elvont, szellemi, dolognak tartottam. Hogy lehet ezt átvinni a gyakorlatba? Ez nem derült ki mindjárt az elején, a foglalkozások mégis megragadtak. Nagyon megtetszett az anyag sokfélesége. Nemcsak a keleti filozófiákra épül, de találkozhatunk idézetekkel Platóntól, Marcus Auréliustól, Shakespearetől, vagy nagy ámulatomra, Einsteintől és tanítványaitól is. Ehhez a színes palettához jól alkalmazkodtak a bibliai idézetek is, mint az egyetemes emberi bölcsesség hordozói.
 
Egy kis időnek el kellett telnie, amíg kialakult végleges csoportunk, a természetes lemorzsolódások folytán, így előtérbe került az Iskola másik nagy értéke, a "jó társaság". Számomra ez hihetetlenül fontos. Ma már olyanok vagyunk, mint egy család, őszinte barátsággal szeretjük egymást, a nagy korkülönbségek - több csoporttársam a gyerekem lehetne - semmi problémát nem jelentenek, hihetetlen érzékenységgel tudunk egymásra hangolódni, a 28 és a 63 éves is egyaránt. A türelem, a szeretet és a tisztelet, ahogyan egymást meghallgatjuk, mindig jelen van, mint ahogyan a mély tolerancia is, ha nem értünk egyet valamiben. Fontos részének érzem az óráknak, együttléteknek, hogy a komoly, néha nehéz témák ellenére igen sokat nevetünk!
 
Az elmúlt idő alatt megértettem mit is jelent a "filozófia a gyakorlatban" és nagyon hálás vagyok érte! Ugyanis az itt tanultakat egyre gyakrabban sikerül alkalmazni mindennapjaimban, mindez rengeteget segít. Stresszes helyzetekben; egy kellemetlen vizsgálat alkalmával; amikor "elkószálnak" a gondolataim, múltba, jövőbe; amikor előre fogalmazom magamban a tervezett beszélgetést; töröm a fejem egy ügy elintézésén; vagy előítéleteim támadnak, beugrik a sok jó tanács: "én nem a testem vagyok"; "visszatérni a jelen pillanatba és ott is maradni"! Tudni ellazulni és felülemelkedni, stb.
 
Külön ajándékként műveltségem, ismeretanyagom is sokat gyarapodott. Új neveket, fogalmakat, idézeteket tanultam meg, új világok nyíltak meg számomra.
 
Az Iskola növekedésével, újabb társak érkezésével, bővült a "család”.
 
Sok kedves, érdekes ember, akikkel érezhetően összeköt valami, és megszületik a "JÓ TÁRSASÁG". Köszönet érte!
 
 
Kiss Dóra Eszter:
 
Én egy magamban merengő ember voltam, amíg nem találkoztam ezzel a filozófia körrel.
 
Részletesebben: Amikor túlságosan összegabalyodtak az élet fonalai bennem és körülöttem, elkezdtem egy kicsit "figyelni". Figyeltem, hogy mitől lesz valami bonyolult, kellenek- e bonyodalmak, jobb- e az egyszerűség, hogyan is lehetne ez az egész egyszerűbb, egyszerű, h a r m ó n i k u s. Sok mindent találtam ezen az "ébren járt" úton, sok értékeset olvastam is... de nem találkoztam a környezetemben élő embereknél hasonló érdeklődéssel és életformával, így a hirtelen jött "kigubancolódás" utáni szabadságomban egyszerre éreztem magam otthonosan és idegenként a Világban. Ez a jelenség okozott némi újabb gomolyt./bonyodalmat/.. Aztán jött ez az iskola.
 
Mindazok, amelyek eddig elhangzottak a bevezető tanfolyamon, számomra nem szolgáltak sok tartalmi újdonsággal. Többnyire én is ezekre az alapvető, egyszerű igazságokra bukkantam a felismerések során, talán más megfogalmazásban. Nagy ajándék azonban az érzés, hogy nem vagyok egyedül ebben a keresésben, hogy ma is élő hús- vér emberek teszik föl és válaszolják meg az örök kérdéseket.
 
Talán furcsán hangzik, de én már majdnem elhittem, hogy nincs élet az érvényesülési kényszeren, az önfenntartáson, a hónalj szőrtelenítésen és a sztárpletykákon túl, és valóban komoly baj van velem. Mindig is különcnek éreztem magam, amiért a természetem folyton a gondolataimba űz, és kívülállóságomat ezek letisztulása sem szűntette meg.
 
A felismerések megosztásának lehetősége és az Iskola által képviselt magasrendű eszmék viszont elmossák a választóvonalat köztem és a Világ között. Így az egész ismét gömbölyű.
 
 
Vándor Erzsébet:
 
Mindenek előtt fontosnak tartom leszögezni: itt Magyarországon is az emberek alapvetően ugyanolyanok, mint bárhol másutt a világon, egész egyszerűen boldogok szeretnének lenni. Tudatosan vagy tudattalanul, de az ember errefelé is keresi önmagát. Így volt ez az elmúlt rendszerben is, azonban a rendszerváltás óta ezen a téren is kinyílt a világ. Hiánypótlásként szinte ömlött be az országba a sok gondolat könyv, folyóirat, film, tanfolyamok stb. formájában. Az igény óriási volt, s hamarosan azon kaptam magam, hogy fullasztóan nagy a kínálat, szelektálni kéne. De hogyan! Ilyen hangulatban találkoztam a Filozófia Gyakorlati Iskolája felirattal. A filozófia szó számomra eddig tekintélyes, és tudományos volt. Itt pedig azt olvasom: a bölcsesség szeretete, s mindez a gyakorlatban: a bölcs cselekedet. Ha ez nem hozza el a boldogságot, akkor mi? Eddig is foglalkoztam a témával, de azt vettem észre, hogy hiába a sok szép és elfogadható gondolat, a mindennapi életem nem sokat változik. Vagyis a gyakorlatba való átültetésükhöz nem sok segítséget találtam.
 
Az hamar kiderült, hogy ez nem egy olyan tanfolyam, vagy iskola, amit elvégzek, befejezek, és mindent tudok Az is világossá vált, hogy ennek a tudásnak a valódi iskolája a tapasztalatok, megfigyelések révén, a kapun kívül található. Ezt abbahagyni lehet, befejezni nem!
Nagyon megragadott az elv: „Ne fogadd el, de ne is utasítsd el! Figyeld meg! Tapasztald meg!”
 
Hétről-hétre hallgatjuk a nagy gondolkodók és bölcsek idézeteit, mi magunk hozzátesszük saját megfigyeléseinket, kérdéseinket. Olykor idézgetjük első vendégünk Mr. Brian McGeough emlékezetes előadásának szavait, s kitartóan küzdünk feledékenységünk és szokásaink ellen.
Továbbra is lépten-nyomon figyelünk a figyelemre, a mindig jelenlétre, a gondolat-, a szeretet erejére, a törvényekre, s azt is megtanultuk, hogy a hal nem tudja, hogy vizes s még sok-sok tápláló morzsát csipegetünk az Önmagunk felé vezető úton, miközben talán már tudjuk: nincs is út...
 
 
Varga Ágnes:
 
A Filozófia Gyakorlati Iskolájába másfél éve jöttem el először. Éppen a diplomámon dolgoztam, filozófiai témában. Úgy gondoltam csak segíthet ha több előadót hallgatok meg.
 
A Fővárosi Könyvtárban már többször találtam egy szórólapot, ami a Filozófia Gyakorlati Iskolájáról szól. 2003. szeptembere óta néztem gyanakodva erre a papírlapra. 2004. szeptemberében döntöttem: elmegyek! Annyira megnyerte a tetszésemet, hogy úgy éreztem: tartós hétfő esti elfoglaltságom akadt. Az első szemeszter elvégzése után jelentkeztem, hogy segítsek két kezdő csoport indulásában. Láttam, amint ők is csoporttá kovácsolódnak, ahogyan velünk is történt.
 
Remek barátokra találtam mindegyik korosztályból. Amikor két szemeszter között szünet van, akkor is szervezünk találkozókat a csoportunkkal. Mert hiányzunk egymásnak,  és egy héten egyszer megbeszéljük a tapasztalatainkat.
 
Sok mindenben változott a felfogásom. El tudom fogadni az iskola alaptételeit és be  tudom építeni a mindennapjaimba. Minden itt tanult gondolatot kipróbálok és döntök róla: tudom-e alkalmazni vagy sem. A barátaimnak is szoktam mesélni azokról a témákról, amelyekről mi is beszélünk a csoportban.
 
De talán a legpozitívabb élményem az volt, hogy Anyukámat is elhoztam ide. Ő a Szülőség Iskolájába járt. Úgy érezte, 42 évesen már nem sok újdonságot mondanak neki a gyereknevelésről. Hiszen két lány és egy fiú után már mindennel volt dolga, de elismerte, hogy tévedett. Nagyon sok új dolgot tanult itt és sok olyan dolgot mondtak ki a csoportban, amit eddig is érzett de nem foglalt szavakba.
 
Remélem, hogy majd a családom többi tagját is ráveszem majd idővel, hogy csatlakozzon hozzánk, hiszen ez az iskola egy olyan hely, ahol mindenki tanulhat újat.
 
 
 
Nem csoda hát, hogy szeretünk ide járni, hiszen ez vár ránk minden alkalommal, és az őszinte, szívből jövő hozzászólások mindig vissza-visszatérnek emlékezetünkbe. És ez most sem volt másképp.
Valóban, finom a jó a társaság. Az itt elhangzott szavak egyre közelebb visznek minket ahhoz, hogy megtanuljunk, a jelenben élni, szabadon, mindenféle ragaszkodások nélkül. Nagy ajándék ez mindnyájunknak, s a hála szava, most is eljutott a tanítókhoz, és mindazokhoz is, akik szabad idejüket angol nyelvű szövegek magyarra fordításával töltötték, hogy ezek a tanítások eljussanak abba az általános iskolába, ahol bevezették a gondolkodó órát.
 
 
Fekete Annamari:
 
"Ébrenlét? Jelenlét? Itt és most? Álljak meg egy-egy pillanatra, és zárjam le a gondolataim, majd lépjek tovább és a jelenem történéseit figyeljem?

A fenti kérdések folyamatosan cikáztak a fejemben és egyszerűen nem jutottam előre. Pillanatokra sikerült megállnom ugyan, de hosszabb időre sajnos nem. Öt találkozáson vettem már részt, de valahogy nem akaródzott sikerülni, pedig szoktam meditálni is. Tény, hogy a sikertelenség nem állított meg. Tudtam: megvalósíthatom! Gyakorlás kérdése az egész. Türelemmel újra és újra próbálkoztam és végre, egyszer csak megtörtént az áttörés.

Miklós megkért írjam le, hogyan történt.

Itthonról dolgozom. Adatokat javítok. Három rendszerből ellenőrzöm és rögzítem a negyedikbe a kiszűrt megfelelőt. Pontot, vesszőt, szünetjelet is javítanom kell; tehát mindent. Egy éve végzem ezt a munkát. Az első hónapban fejfájással küzdöttem, mert annyira figyeltem, hogy észrevegyem a hibákat. Éreztem valamilyen gátat, ami lassított. Rájöttem, hogy túlzottan koncentrálok. Lazábban, elengedéssel is lehet ezt végezni - mondtam magamnak. Sikerült elérnem. Kb. fél év múlva azt vettem észre, hogy miközben dolgozom, képes vagyok végig gondolni a teendőim, az aktuális kérdéseim, egyéb megoldandó feladataim. Örültem. Gondoltam két legyet egy csapásra, hiszen dolgozom és közben tervezek is. Igen ám, de sokszor kellett visszamennem olyan menüpontokba, ahol már jártam, mert nem emlékeztem, hogy javítottam-e vagy sem az adott tételt. A Filozófia Gyakorlati Iskola óráinak megkezdésével tudatosan figyeltem, hogy mennyivel gyorsabban megy a munka, ha oda is koncentrálok. A hatodik óra napján délelőtt azonban szinte az egész munkaidőmre sikerült végre a jelenlétem megteremtése. :))) Olyan gyorsan haladtam, mint még addig sosem. Nagy örömet szerzett, ahogy egyik feladatom zártam le a másik után, és máris vehettem a következőt. Haladtam, mint a villám, vagy egy óriás a törpe léptékével szemben. A végeredményem önmagáért beszélt. Az eltelt időszakban ugyanis átlagosan 12 feladatot sikerült megoldanom. Ritkán előfordult a 13, esetleg a 14 db. A majdnem folyamatos ébrenlét-jelenlétem első napján azonban 18db-ot fejeztem be!!!

Mit is nyertem? 1. Hatékonyabban dolgozom. 2. Örömtelibb a monoton munka, mert pörgősebben haladok. 3. Elégedettebb vagyok önmagammal. 4. A munkaidőm gyorsabban eltelt, annak ellenére, hogy az volt az érzésem lassabban peregnek a percek, hiszen minden másodpercét kihasználom a pillantanak! 5. A napi egyéb megoldandók megtervezésére is marad ép elég időm a szünetekben, illetve a munkaidőm végén. 6. Szervezettebb lett a napom. 7. Nap végén nem vagyok annyira fáradt. (Az ébrenlét állapotában nem folyamatosan cikáznak a gondolataim egy gyorsvonat száguldó sebességével. Azért ez megterhelő, akárhonnan is nézem.) 8. Frissebben ébredek. 9. Kevesebbszer igénylem a még szunyókálok állapotot, így egyre többször felébredéskor (5-6 óra alvás után) elkezdődik a napom. 10. Végre van időm olyasmivel is foglalkozni, amire eddig nem bírtam időt szakítani. 11. Kerekebb lett a világ az által, hogy végre azt érzem a nap 24 óráját nagyon jól ki tudom használni. Ez fantasztikusan jó érzés!!

Természetesen folytatom a gyakorlást, mert nagyon kíváncsi lettem, hol vannak az egyéni csúcsaim! Az elmúlt egy hétben tapasztaltakat sem mondom kevésnek, de tudom ez még csak a lépcső első foka. :)  

Kedves soraimat olvasó! Kívánom Önnek/Neked is, hogy megtapasztalja/megtapasztald a jelenlét csodálatos varázsát!"   

 
Filozofia.hu